Vándoroltunk tovább, de aztán hirtelen megtorpantam.
Azt hittem, ott esek össze, és igen...Össze is estem. Jack ijedten térdelt le hozzám.
- Hé! Mi a baj?! Kate!
- Hogy lehetek ilyen idióta?! - üvöltöttem.
Felpattantam, és olyan gyorsan kezdtem el futni, mintha kergetnének.
[...] Párszor megbotlottam, de siettem tovább. Azt hittem meghalok, mire odaérek, de nem álltam meg. Mögöttem mindig egy hang kiabált. Jack volt az, de nem válaszoltam neki. Körülbelül 20 percig futottam megállás nélkül, szélsebesen, de végül megérkeztem. A 11. körzeti régi Lázadók helyére. Kerestem a házamat idegesen, és imádkoztam. Berontottam a házba, és a sírógörcs úgy zúdult rám, mintha egy 100 tonnás szikla lett volna. Szörnyű látvány volt...
Az anyukám a széken ülve... Vérrel körülvéve.... Holtan.
Jack ahogy beért, tágra nyitott szemekkel nézett édesanyámra, majd letérdelt hozzám.
- Részvétem! - suttogta.
- Az én hibám... - szipogtam.
- Dehogy! Ez nem a te - - félbeszakítottam.
- Ezt most nem lehet helyrehozni! Az én hibám.... Mert megfeledkeztem a saját anyámról! - csuklott el a hangom.
- De jó ügy érdekében tetted! Lehet hogy őt nem sikerült megmentened, de a többieket igen! - bíztatott, majd megint anyára nézett, és összeszűkítette egy kicsit a szemét - Te, figyelj csak... Szerintem ő nem a te anyukád... - töprengett.
- Mi van?! - csodálkoztam.
- Nézd csak meg jobban. Az arcát - mondta.
Én is újra szemügyre vettem, és rájöttem, hogy Jacknek igaza van.
- Ő nem az én anyám...De...Akkor hol van az igazi? - lepődtem meg.
- Ez jó kérdés - állt fel, majd utána én is követve a mozdulatot kimentünk az ajtón.
Hol lehet? Nem tudom a választ erre a kérdésre...
Az Ellenállók többi tagja is a Szövetségesek által elpusztított rejtekhelyen voltak. De az emberek száma csökkent. Jack felé fordultam kérdő pillantással.
- Edzés - felelte.
- Edzés? Miféle edzés? - kérdeztem.
- Azt mondtam, hogy ez az első gyakorlat. Aki el bír futni idáig megállás nélkül, az jöhet velünk. Voltak, akik már az elején azt mondták, hogy kizárt, hogy kibírjuk, volt, aki azt mondta, hogy megpróbálja, és volt olyan is, aki elszántan rögtön belement. Akiket itt látsz, azok átmentek a teszten, de az emberek felének nem sikerült végre hajtani a feladatot - magyarázta.
Bólintottam, majd mi is le ültünk, elvégre rendesen kifulladtunk. Fél órás szünet, sokan odébb vonultak elvégezni a dolgukat, és indulhattunk vissza.
[...] Elhagytuk a 10. körzetet, most állunk a 9.-nek a határánál. A 9. körzet elég szívós, meg bátor...Egyszóval mindig készen állnak a harcra, akárkivel is állnak szembe. Erősek, szóval egy ideig csak néztünk magunk elé, és gondolkoztunk, hogy megéri-e nekünk oda bemenni. Hát...Bementünk.
Mi se voltunk azért egy nyápic körzet, de akik most velünk vannak, azok Ellenállók. Kész vagyunk feláldozni az életünket. Tudjuk, hogy ez nem egy játék. Vagy ha az, akkor egy halálos játék. Ez van. A mi döntésünk volt, nincs visszaút, különben is, a 9. osztagból ha szerzünk minimum 20 embert, lehetséges, hogy egy apróbb előnyre teszünk szert a harcban, mert ők felkészültek. Nem csak a halálra, hanem a győzelemre is, és mindenkinél jobban utálják a Szövetségeseket. Tudnak harcolni íjjal, karddal, tőrrel, pisztollyal, puskával. Ez előnyös azért egy kicsit, nem? Én eszméltem fel legelőször, és tettem előre pár lépést, mire mindenki tekintetét magamon éreztem. Megfordultam, és kérdő tekintettel néztem körbe.
- Ön meg mit csinál, kisasszony? Az ott...A 9. körzet! - szólt egy férfi hang.
- És akkor mi van? Ha ránk támadnak, vissza támadunk. Ha meghalunk, akkor meghalunk. Ennyi. Mindenkinek eszébe jutott már, hogy talán véget ér az életünk ebbe a harcba, nem?! Akkor mit fostok ennyire?! - kiabáltam.
- Chh - nevetett egy fiatal srác - Harapós a nyelved, cicám - kacsintott.
- Perverz - szűkítettem össze a szemeimet, és odalépkedtem hozzá - Mi a neved? - kérdeztem hűvösen.
- Na, érdeklődsz irántam? - vigyorgott.
Ennyi kellett nekem, sípcsonton rúgtam, mire összegörnyedt.
- Fogd be! Na mi a neved?
- Eren - sziszegte.
- Eren, szerintem ne kezdj ki vele, mert megbánod - röhögött Jack.
- Magadnak akarod megtartani, mi? - vigyorodott el újra a srác, mire én felpofoztam.
Többet nem beszéltem, mentünk a 9. körzetbe.
- Hé - nevetett Jack - Jól vagy?
- Az a gyerek perverz - jelentettem ki.
- Az - mondta, és előre nézett, majd megtorpant - Valami közeledik...
- Mi? - kérdeztem.
Vissza akartam nézni Jack-re, de eltűnt, csak egy cetli volt rajta. Elolvastam.
- Mi a....Mi a fene ez?! - ordítottam.
