A házunk előtt álltam. Épp mentem volna be, amikor Jack odaszólt.
- Hé! Azok meg...? - fordult valamerre.
Odapillantottam, és elkerekedett a szemem.
- Mi a...)
- Ezek meg hogy... Jack, fuss! Szólnunk kell mindenkinek, hogy meneküljenek!
- Nincs idő! - kiabálta.
- Akkor se hagyhatjuk itt őket! Elvégre ők mind a társaink! - akadtam ki.
- Várj! - mondta, és beszaladt a házába. Egy tölcsér szerkezetű valamit hozott ki. Nem értettem először, de utána rájöttem.
- Jack! Egy zseni vagy!
Rám mosolygott és a szájához emelte. A kiáltása így is elég hangos, de azzal a hatalmas tölcsérrel...Hű. A környéken az összes madár felrepült a zajtól.
- Figyelem, Lázadók! Meneküljetek! Ellenség közelít! S.O.S. jelzést adok ki! A kettes számú menekülő terv van folyamatban! - kiáltotta. A Lázadók óvatosan kidugták a fejüket az ablakon, és idegesen bólintottak.
A kettes menekülési terv egyébként ilyen helyzetre pont tökéletes volt, ugyanis azt jelenti, hogy fogják a házban lévő összes fegyvert, és megöljük az ellenséget. Nos, igen... Mi nem kímélünk.
[...] Kockázatos terv volt. Sok Lázadó halt meg, de végül is mi győztünk!.
A ,,Többieknek" új nevet adtunk. Mivel a miniszterrel szövetséget kötöttek, ezért elneveztük őket Szövetségeseknek.
Ja, igen... Nos, a 11. kerületi lázadók szétestek. A túlélők menekültek, csak nem egy irányba. Jack-kel nem tudtuk ugyanarra terelni őket. Ketten maradtunk.
Miközben a fűben ültünk, elhatároztunk valamit.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem.
- Megöljük a minisztert - felelte lazán.
- Mégis hogy gondoltad ezt?
- Hmm...Lássuk csak. Ősz eleje van... Képezzük magunkat az erdőben, és karácsonykor támadunk.
- Ez jó tervnek tűnik, csak hogy fogunk a körzeteken észrevétlenül átmenni? - gondolkodtam.
- A határoknál megyünk - mondta, és a táskájából kihúzott egy térképet - nyomon követjük, hogy hol vagyunk, és úgy gyerekjáték lesz.
- Ha te mondod... - egyeztem bele. Végül is.. Talán sikerülhet.
Szóval így történt, hogy elhatároztuk, hogy megöljük a minisztert. Szövetségeseket szerzünk (mármint nem az ellenséget) és egy kisebb sereget alkotunk. Nem fogunk minden körzetet végigjárni, csak kettőt, esetleg hármat. És mi leszünk az Ellenállók, akikről mindenki hallani fog. Persze nem azért, mert annyira akarjuk, hanem mert a miniszter utáni csatában akárki győz, a körzetekben elterjed az Ellenállók csapata, akik megpróbálták ezt az egészet.
- Na és mikor kezdjük a felkészülést? - tettem fel a kérdést.
- Mire eljön Karácsony, profikká kell válnunk. Szereznünk kell kardokat, nyilakat, meg íjakat. Minden lehetséges eszközzel meg kell tanulnunk harcolni. Beleértve a fegyver nélküli harcot is. Ki kell cseleznünk az ellenfelet, mert lehet, hogy a Fővárosnak vannak harcosai, de a mi seregünk nem lesz olyan nagy, szóval nincs idő azon gondolkodni, hogy ki melyik fegyvert használjon! Fogjuk azt, ami a legközelebb van, és harcolunk! Ilyen egyszerű - mondta.
- Jack! Most nem lehetsz ilyen laza! Háborúról van szó! Ha nem figyelsz, meghalsz, ez most nem játék! - emeltem fel a hangom.
- Tudom - nézett rám komolyan - De nekem ilyen a természetem.
Hagytam inkább a témát, mert nem akartam vitatkozni.
Követtük tovább a térképet, és haladtunk a 10. körzet felé. Egyébként a Lázadók teljesen tisztában vannak azzal, hogy a körzetekben hol tartózkodnak a társaik. Mert hiába körzetekben élünk, de mindenki társként tekint egy másik Lázadóra. És természetesen nem tudjuk pontosan, hogy hol vannak, csak megérzés. Mivel egyformán jár az agyunk.
[...] Odaértünk. A körzet határnál osontunk a leglehetségesebb helyhez, és valóban. Ott voltak. Az egyik felénk kiáltott.
- Ellenség! Meneküljetek! - ordította.
Jackkel egymásra néztünk, és felmutattuk a jelet.
Nos, igen. Az ilyen esetekre kitaláltak egy jelet, amit érkezéskor a Lázadók használhatnak.
- Téves riasztás! Lázadók jöttek! - kiabálta, majd felénk jött - Hanyadik körzetből jöttetek? - fürkészett.
- A 11. körzetből. Szétestünk, mert a Szövetségesek megtalálták a rejtekhelyünket - felelte helyettem Jack.
- Szövetségesek? - csodálkozott a srác - Azok kik?
- Ja, ti még nem tudjátok. Igazából ezt a mi körzetünk találta ki a ,,Többiek"-re. Mivel szövetségben állnak a miniszterrel.
- Ó, már világos. Na és miért jöttetek ide? - mosolyodott el.
Jack rám nézett, mondván, hogy most én mondjam tovább.
- Megtámadjuk a minisztert. Egy sereget hozunk létre, ami a körzetek Lázadóiból áll, akik nem kívánnak semmi mást, csak a miniszter halálát. Az Ellenállók seregét. Szükségünk lenne pár emberre innen - mondtam.
- Hát, én biztos, hogy beszállok! Évek óta várok már egy ilyen lehetőségre! - örült meg.
- Rendben - jelentette ki Jack - Más?
- Nem is örülsz hogy beszállok? - kérdezte meglepetten.
- Ez nem játék! Ha nem veszed komolyan, akkor semmi értelme jelentkezned! Háborúba indulunk! De ha nem vagy elég erős, és kiakarod nyíratni magad, akkor gyerünk! Csak tessék! - dühödött be Jack.
A srác meglepődött, majd komoly arcot vágott.
- A nevem Tom! 19 éves, és elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy harcoljak! - jelentette ki, és a szemében látni lehetett az elszántságot, és a vakmerőséget.
- Így már mindjárt jobb! A nevem Zack, neki meg - mutatott felém a hüvelykujjával - Kate. Üdv az Ellenállók között! - nyújtotta a jobb kezét Tom felé, aki erősen megragadta, és kezet ráztak.
Ezután a Lázadók tolongani kezdtek felénk, tudni akarták, hogy mi folyik itt.
Jack felállt egy magas farönkre, és elmondta a helyzetet. Hogy kik vagyunk mi, és hogy hanyadik körzetből jöttünk. Az érkezésünk okát, és Tom jelentkezését. Megkérdezte, hogy ki akar harcolni velünk. Nos... Mindenki felnyújtotta a kezét. Szemükből szikrázott a bátorság, és hogy nem valami játéknak gondolják ezt.
Pillanatok alatt a 3 főből lettünk minimum harmincan.
Jack komoran nézett körbe, és elmosolyodott.
- Na ezt már nevezem!
